A
szobatisztaságra való szoktatás
A kutatók
azonosították azokat a szakaszokat
amelyeken egy kisgyerek
keresztülmegy, amíg kialakul
nála a húgyhólyag és a belek irányításának képessége:
- tudatosul, hogy nedves vagy piszkos a pelenkája vagy a ruhája – 15 hónapos kor körül,
- felismeri, mikor pisil vagy kakil, megtanulja azokat a szavakat amelyekkel ezt jelezheti nekünk – 18 és 24 hónapos kor körül, egyeseknél még később,
- előre szól, amikor mennie kell – két és fél – hároméves kor körül,
- irányítani tudja a húgyhólyagját, és tud „várni” egy kis ideig – hároméves kor körül
Látható tehát,
hogy a szobatisztaság valójában
egy képesség, amelynek
birtokában a gyerek már tud „visszatartani”, vagyis
ellenőrizni, irányítani tudja bizonyos testi szükségleteit. (dr.
Ranschburg Jenő)
Korai
szoktatás
Ezek alapján
valószínűleg mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy egy
éves kor alatt semmiképp sem beszélhetünk szobatisztaságról.
Ebben a korban a
csecsemő még alig vesz tudomást bélműködéséről, és a
székletürítésben sem vesz részt akaratlagosan.
Ha ilyen korai
„szobatisztaságról” hallunk, tudhatjuk, hogy itt csupán a
szülői megfigyelés eredményéről (?) van szó, vagyis arról,
hogy a szülő ismerve gyereke bélműködését, sikeresen „elcsípi”
a pillanatot.
Természetesen, a
többszöri azonos időben való bilire tevés eredményeként
kialakulhat a
gyerekbenegy feltételes reflex
(aminek eredményeként
ilyenkor bilibe végzi a dolgát), de ezt még korántsem nevezhetjük
tanulási folyamatnak, hisz távol áll a tudatos és akaratlagos
szabályozástól.
Továbbá, ennek
a látszateredményességnek a gyerekpszichológusok több kárt
tulajdonítanak, mint amennyi hasznot, többek közt, egyesek szerint
a túl korai szoktatás következményeként, ezek a gyerekek
hajlamosabbak később a
bepisilésre és bekakálásra.
Ugyanakkor a
korai szoktatást általában két tendencia jellemzi: vagy a
büntetés, és ezt követően a gyereknél fellépő félelem,
szorongás, vagy pedig a „sikeres akciót” követő túláradó
öröm. Természetesen a gyerek számára egyik sem érthető, hisz
ebben a korban képtelen felfogni a saját szerepét a lejátszódó
eseményekben (arról nem is beszélve, hogy még ha képes is lenne
erre, fizikailag képtelen volna ellátni a feladatot, hisz ebben a
korban még nem alakult ki a záróizmok akaratlagos beidegzése),
így valójában úgy érzi, hogy tudatától
és akaratától függetlenül büntetik, vagy jutalmazzák.
Mikor
kezdhetjük?
A gyerekek 18-30
hónapos korukra egyre
határozottabb jeleket mutatnak arra, hogy készek a szobatisztaság
elsajátítására. Az a szülő, aki ez előtt a kor előtt kezdi el
a „szoktatást”, egyáltalán nem biztos, hogy hamarabb eléri a
célját, mint az, aki kivárja az erre alkalmas életkort.
A megfelelő
időszak elérkezésére, több fontos jel is utal:
- legalább 2 órán át száraz marad a pelenkája,
- jól meghatározható időben kakil, és egyre inkább megnő testi éntudata, egyre jobban észleli is azt (a kakilás, pisilés folyamatát),
- zavarja a piszkos pelenka és kéri, hogy lecseréljék,
- érdeklődik a vécézés iránt, utánozza a felnőtteket ebben (is),
- szeretne pelus helyett bugyit viselni, azaz akar szobatiszta lenni,
- képes egyszerű utasítások végrehajtására,
- kezdi maga is elrakni ruháit, játékait, megtanulni, hogy mindennek megvan a helye,
- a „meg tudom csinálni” visszatérő szófordulatává válik, ami azt mutatja, hogy az önállósodás útjára lépett,
- fizikailag fejlett, tehát tud járni és egyedül is le tud ülni a bilire,
- eléri az értelmi fejlettség azon szintjén, amely lehetővé teszi számára, hogy a szülők egyszerű magyarázatából megérti mit is várnak el tőle. (Ameddig ez a képesség hiányzik, csupán „dresszúráról”, egy feltételes reflex kialakításról beszélünk, és nem a szó valódi értelmében vett szoktatásról.)
- képes a záróizmok akaratlagos szabályozására, azaz késleltetni képes szükségletét, amíg elér a biliig, vécéig (ennek hiányában szintén csak feltételes reflexről beszélünk).
Szobatisztaságra
szoktatás
Amint a felsorolt
jelek nagy részét felfedezzük gyermekünk viselkedésében, a
lehető legegyszerűbben,
és legvilágosabban magyarázzuk el
neki, mit is várunk el tőle.
Ennek fontosságát
szemlélteti egy három éves kisfiú esete, aki akkor lett egyik
napról a másikra szobatiszta amikor világossá vált számára,
hogy a bugyi meg a pelus között az a különbség, hogy a bugyiból
kicsorog a pisi.
Miután erre
rájött, többet nem pisilt be, és egy héttel később már
éjszakára se kellett a pelenka.
Természetesen ne
várjunk csodát, ne számítsunk arra, hogy a mondandónk elhangzása
után végleg levehetjük a gyerekről a pelust.
A száraz
és nedves napok váltakozása igencsak természetes a
szoktatás időszakában.
Ne keseredjünk
el, ne szidjuk, ne büntessük érte.
Amikor előre
szól, jelzi szükségletét, fejezzük
ki elégedettségünket, de ez
ne csapjon át ovációba, hisz azt a gyerekek könnyen észreveszik,
és nagyon kevés kell ahhoz, hogy majd vegetatív funkcióival
tartsa kordában az egész családot (legyen az szobatisztaság, evés
vagy más).
A
szobatisztaságra szoktatás folyamatát könnyebbé
teszi, ha azt nyárra időzítjük,
amikor a picik bugyiban, pelenka nélkül lehetnek (a megfázás
veszélye nélkül), szembesülhetnek a pisi, kaki „eredetével”,
megtapasztalhatják milyen az, ha végigcsorog a lábukon, így talán
könnyebben felfogva a pelus és bugyi különbségét, azaz az
akaratlagos szabályozás lényegét.
Éjszakai
szobatisztaság
A legtöbb gyerek
körülbelül három éves korára válik szobatisztává éjjel is.
Bölcsen tesszük, ha adunk néhány hónapot gyermekünknek, hogy
megerősödjön benne mindaz amit a napközbeni szobatisztaságról
tanult. A lányoknak ez általában kicsivel korábban sikerül, mint
a fiúknak, valamint a nyugodtabbaknak is az örökmozgókkal
ellentétben.
Figyeljünk a
következő jelekre:
- Egy ideje rendszeresen száraz a pelenkája reggel ébredéskor. 2 és 4 éves kor között jelentősen megnő a hólyag kapacitása, így a gyermek az éjszaka folyamán nem pisil.
- Éjszaka felébred mert szeretne pisilni. Vannak gyerekek akik észlelik, ha pisilniük kell, még akkor is ha alszanak és pelenkát viselnek. Ha ez történik érdemes végképp elhagyni a pelenkát.
- Éjszaka leszedi magáról a pelenkát, és szívesebben lenne pelenka nélkül. A gyerekek legtöbbször tudják, mikor akarnak végképp búcsút inteni a pelenkának. Ha gyermekünk úgy érzi, készen áll erre és próbálkozni szeretne, ne akadályozzuk ebben.
Amint észleljük
ezeket, világosan fogalmazzuk
meg újra gyerekünknek, hogy mi az elvárásunk vele szemben,
ez alkalommal az éjszakákra vonatkoztatva. A hólyag kapacitásának
növekedése, a hólyag működésének érése, és az egyértelmű
elvárásunk rendszerint elég is a cél eléréséhez. Természetesen
ekkor sem büntetjük az esetleges baleseteket és együtt örülünk
a gyerekkel a száraz éjszakák után.
Újra
hangsúlyoznám, hogy a szobatisztaság kialakulása
során számíthatunk
visszaesésekre, például
kistestvér születésekor, betegség esetén, ha a gyerek valamiért
nyugtalan, vagy kimerült, ha nagy veszteség érte a családot, de
akár pozitív stressz, izgalom, így például egy utazás, nagyobb
ünnep is előidézheti azt.
Természetesen
ilyenkor sem szidjuk, büntetjük
meg a gyereket, hanem
megnyugtatjuk, hogy hamarosan újra képes lesz uralni záróizmait
éjszaka is. Ilyen balesetek egészen hétéves korig elfogadottak,
azonban ha öt éves kor körül, után még mindig gyakoriak,
érdemes jobban odafigyelni rá, szakemberhez fordulni.
Ne feledjük,
hogy a szobatisztaság kialakulásának gyorsasága nincs
összefüggésben a gyerek értelmi szintjével.
Ahogy más
készségek és képességek (járás, beszéd, stb.) kialakulása is
egyénenként jelentős eltéréseket mutat, a szobatisztaság
kialakulása is egyéni mintát követ, és nem az intelligencia
függvénye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.