Bábjátékok

A bábjáték, mint személyiségfejlesztés, feszültségoldás nagyon fontos eszköz, valamint a barkácsolás, alkotás tevékenységéhez szorosan kapcsolható játéktípus.

A bábjáték lényege, hogy a játékos egy élettelen tárgyat ruház fel tulajdonságokkal, általa mond el egy történetet.

 „A kívülállók nem őt, hanem a bábut látják, figyelik, ezért feloldják esetleges gátlásait, elmondhatja vágyait, sérelmeit, szorongásait, törekvéseit, élményeit, véleményét az őt körülvevő világról.”

A bábok segítségével a gyermek azzá válhat, aki szeretne lenni. Így válhat hőssé, szépséges királylánnyá vagy lehet ő a farkas a mesékből. Azonban a bábok által olyan dolgokat is eljátszhat, ami miatt ő szorong, amitől fél, vagy épp újra játszhatja a számára kellemes és kellemetlen dolgokat is. Éppen ezért a bábokat használják a gyógypedagógusok különböző képességek fejlesztésére, valamint a pszichológusok is különböző neurotikus problémák megoldására.

A bábjátékok iránti érdeklődés már egészen kicsi korban, 3 éves kor körül elkezdődik. A kisgyermek élvezi, hogy valamit mozgathat, általa utánozhatja a környezetét. Igazi bábjátékká akkor válik a játék, ha a gyermek valami mögé bújva mondja el a történetet. Kezdetben csupán egyedül bábozik, később jelenik meg a párbeszédes bábozás. Azonban kezdetben inkább egymás mellett, majd egymással együttműködve adják elő a számukra fontos meséket, történeteket. Hat éves korukra eljutnak arra a szintre, hogy nem csak maga a bábozás, de a mások által előadott bábelőadások is boldoggá teszik őket.

Létezik:

• Utánzó bábjáték: amikor a játékot a gyermekek kezdeményezik, de a nevelő által előadott játékot játsszák újra.
• Rögtönzött bábjáték: amikor ők maguk találják ki a történetet.
• Percepciós bábjáték: amikor a bennük lévő szorongásokat „kivetítik”, újraélik.

Nagyon fontos, hogy nevelőként és szülőként is ismerjük a bábozás és bábjátékok jelentőségét, hiszen fejleszti a beszédkészséget, a kreativitást, a mozgáskészséget, hat az érzelmeikre és hatással van az esztétikai ízlésünkre is. A bábkészítés már maga egy élmény, azonban a vele való játék újabb és újabb örömforrásokhoz vezethet. A gyermek készíthet ujj-, sík-, kesztyű- és marionett bábokat, amelyeket ő vagy kortársai, illetve család tagjai is megszólaltathatnak.